egy év

eltelt egy év. itt a blogban csöndben, valójában sok-sok munkával a hátam mögött. családban is, varrásban is. lassan írok egy összegzést, milyen volt ez az első év, amikor kisebb-nagyobb szünetekkel dolgoztam és közben rengeteget tanultam a varrásról. sokszor hibát hibára halmozva, de sosem elkeseredve. jó volt megküzdeni az újabb és újabb kihívásokkal, mert a végeredmény mindig megelégedettséggel töltött el, hogy minőségi munkát adhattam ki a kezem közül.

elmúlt hetek

a február főleg a testrészek készítésével telt. az összesítésnél magam is meglepődtem, milyen gyorsan szaporodtak az alkatrészek.

a kész művekkel a Miaszösz műhely oldalán, illetve élőben a Pici Piac vásáron lehet találkozni hamarosan :)

Cirmos és az égből pottyant munka

az utóbbi másfél hónapban szinte mindennap ültem a gépnél. a laptopot varrógépre cseréltem és annyira szuper érzés. a sok fölösleges netezés helyett végre hasznosan töltöm a szabadidőm minden percét. 

most gyorsan visszakerestem, mikor indult a blog és épp két éve kezdtem bele. a kezdeti lelkesedés után hamar megakadt a folyamat. egy ideig nem zavart, de ahogy múltak a hónapok, egyre inkább frusztált. aztán társult hozzá a "mihez kezdek, ha Lulu ovis lesz" dilemma. egy éve rágódom a témán, hogy mi az én utam. rájöttem, hogy a kreativitás, a jó kézügyesség, a precizitás önmagában kevés. álmodozásból sem lehet megélni, de nem éreztem magamban annyi bátorságot, hogy önálló vállalkozásba kezdjek. próbáltam elengedni a görcsös ötletelést és bízni, hogy amikor itt az idő, jön majd egy lehetőség. 

pár hét után teljesen gyanútlanul kattintottam rá az egyik általam kedvelt alkotó, Miaszösz oldalára,  ahol egy friss felhívás állt: "otthoni munkavégzés, amihez megbízhatóság, pontos munkavégzés és varrástudás/ jó kézügyesség szükségeltetik" jelentkezés csak aznap. mi ez, ha nem égi jel :)!2 perc alatt írtam meg a jelentkező e-mailemet. 

5 nap múlva megérkezett a válasz, beválogattak a szűkített keretbe. és a következő héten már ott ültem az első megbeszélésen. kaptunk próbafeladatot, amit pár napon belül el is vittem és azóta csak jönnek az újabb és újabb alkotni valók. és én nagy örömmel szöszmötölök mindegyikkel. van változatosság, többféle munkafolyamat, így unalmassá sem válik. szépségesek a textilek. és nagy örömöm, amikor észreveszem, hogy egyre gördülékenyebben megy, amivel az elején még sokat babráltam. 

és ha mindez még nem lenne elég örömforrás, a munkaadómban olyan emberrel találkoztam, akivel hasonlóan látjuk a világot, és megbecsüli a munkámat, két hét után igazán elismerő szavakkal jellemezte az elkészült alkotásokat.

4 gyerek mellé, jelen pillanatban elképzelni sem tudok jobb elfoglaltságot, amit ráadásul kötetlen időbeosztással, az otthonomban végezhetek. 

és most visszakanyarodom Cirmoshoz. Sógornőm illusztrációját szerettem volna már régóta kézzel foghatóvá varázsolni, mert annyira elbűvölt az a kis rajzocska. a megvalósítást természetesen az Ő engedélyével kezdtem el. neki is fogtam, de közbeszólt az égből pottyant munkalehetőség. 

egyik este, amikor épp befejeztem egy nagyobb adag mancsot-lábat-fület, előszedtem a félkész cicust és lendületből befejeztem. a testét egyik legkedvencebb textilemből szabtam ki. szerintem nagyon vagány lett. 

valami készül

nagyon régóta motoszkál a fejemben. muszáj kipróbálnom, elkészíteni, kézzel foghatóvá tenni.

ha kész leszek, elmesélem a többit is.

varrós sarok

az indulásnál írtam utoljára a varrógép helyéről. azóta a nappalink többszöri átalakuláson esett át, a kanapék már nincsenek itt, a kis asztal új feladatot kapott, miután új köntösbe öltöztettem.
számtalan helyet próbáltam. volt egy szépen kialakított alkotós műhely, de ahogy pár napig nem használtam, gyűlni kezdtek az asztalon a családtagok lomjai, végül feladtam. az asztalt kölcsönadtuk, a helyét elfoglalta a zongora.
a konyha kialakításánál hagytam egy lehetőséget az egyik sarokban egy tanulós, kávézós, varrós asztalkának. ez a kis kuckó nyilván nem elég, ha szabásról van szó, de arra itt a nagy étkező asztal, pár lépésre.

gyerekszoba dekor

Amíg ötletelek és újra kezembe veszem az ollót, hoztam néhány korábbi munkát.
Nagyon szeretem a designer textileket, különösen a geometriai és a virágmintás anyagokat. De a gyerekmintás anyagok is elcsábítanak időről időre. A következő három anyag a domináns színekkel hívta fel magára a figyelmemet, ráadásul a gyerekek személyiségéhez is passzolnak a minták, így mindenki személyre szabott díszpárnát kapott. Nagyon szeretik, sokszor alvópárnának is ezt használják.
A párnák egyik oldala pamutvászon, a másik oldala pedig wellsoft. A negyedik még nem készült el, de a fejemben már megszületett.

tavasz a télben

Ha már kiegészítők, nekem a táskák a gyengéim. Van aki cipőket gyűjt, van, aki szemüveget, vagy ékszereket, esetleg kalapokat és a sornak nincs vége.
Én a táskákba vagyok belehabarodva.

Tavaly előtt felújítottam apai Nagymamám régi szatyrát. Rengeteg dicséretet kaptam már, de mind közül Papa reakciója volt a legszebb, olyan csillogó szemmel mosolygott rá.

Egy-két hónappal utána egy kedvenc anyagomból is elkészült. Szerintem gyönyörű lett és tettem rá egy kis flancot is.
Ha jobban belelendülök, biztosan több mintával is elkészítem és eladásra kínálom, de akkoriban kezdett aktívabb lenni a kisbabám, így le kellett mondanom a folytatásról. A táska bekerült a szekrénybe, még egy fotó se készült róla. Most eljött az ideje, hogy a nagyközönségnek is bemutatkozzon.