nyári projektnek indult

megelégelve, hogy a fiúk iskolai köpenye nem bírja a strapát (szerintem túl vékony az anyag, kifogtunk egy rossz szériát) elhatároztam, hogy nem rendelek nekik új köpenyt drága pénzen, hanem megvarrom a mostani alapján. először egy ikeás farmer hatású erős vászonfüggönyt akartam beáldozni, de jött az ötlet, hogy T. egyik régi farmerja is jó lenne alapanyagnak.
alkotóelemeire bontottam a köpenyt, majd a nadrágot is.
közben elmúlt a nyár. augusztus utolsó hetében köpeny varrás nélkül is eldobtam a hajam, úgyhogy utolsó pillanatban Ádinak mégis vettem újat, Simon pedig megkapta a tavalyi ütött kopott darabot :(
aztán újra és újra nekiveselkedtem, de Lukács mellett egyszerűen nem tudok végigvinni egy odafigyelést igénylő, hosszabb folyamatot. esténként a fáradtság szabott gátat, de egyre jobban frusztrált. ráadásul megígértem Simonnak és az összes gyerekünk közül Ő az, aki leginkább számon tartja az ígéreteket.
a jó munkához idő kell. tényleg igyekeztem precízen tervezni és kivitelezni, hátha nem csak erre az évre lesz jó.
a nadrág szárából lett a négy nagy panel. a farmer zsebeit ráapplikáltam kívülről, kényelmes szép nagy zsebek lettek. a farzsebet kicsit átalakítottam, ebből lett a felső címeres zseb. a nagrág korcából lett a mellény vékony ujj része.
menet közben jöttem rá, hogy tulajdonképpen inget varrok, ami egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre elképzeltem. a megerősített részek, ujjrész varrás, gomblyuk (ilyet is most csináltam először). szóval kiderült, hogy nagy fába vágtam a fejszémet :)
de tegnap vettem egy nagy levegőt és befejeztem. hajnali egyre végeztem. lehet, hogy a ráfordított idő miatt jobban jártam volna a vásárlással, de Simon öröméért már megérte. szerintem nagyon igényes lett, ráadásul újrafelhasznált és strapabíró. bár ez utóbbira pár hónapon belül visszatérek :D
minden nyűg ellenére (nem szeretem a muszáj feladatokat) jó volt minden nap leülni a varrógépemhez, ami egyre jobban a szívemhez nő, jó érzés dolgozni vele. és nem mellesleg rengeteget tanultam menet közben.
majd lesz kép is.

fejben varrok

csak gyűjtöm és gyűjtöm az ötleteket, képeket mentek el, lerajzolom, forgatom a fejemben az ötleteket.
szépítettük a varrós sarkot is.
vannak elkészült művek, csak nincs lefotózva, nincs idő beállítani, próbálgatni, elmélyülni. nyár van, majd ősszel, addig marad a fejben varrás.
és majd lesznek képek.

romantikus szitakötős

a terv hetek óta a fejemben volt, de képtelen voltam belevágni. valahogy úgy vagyok én ezzel az alkotással, hogy ha van 20 percem, akkor inkább bele sem kezdek. vagy ami mostanában még jellemzőbb, hogy nem tudom, hogy mennyi időm van, mikor ébred fel a pici.
végül mégis több részletben készült el, és a végén jó sokat kellett bíbelődni a keretbe varrással. azt hiszem így is megérte a folyamat minden percét. menet közben rengeteget tanultam most is.

coming soon...

az elmúlt héten sikerült felvenni a fonalat, vagyis a cérnát. készült három csodás párna, a három nagynak, a kicsi később kap.

ma este pedig sok kínlódás, visszabontás után az utolsó simításokat végzem. jönnek a szitakötők holnap. egész egyszerűen csodás ez az anyag:

alkotói szabadság avagy kényszerű szünet

alkotói szabadságra mentem. de csak az aktív alkotást jegeltem, egyébként a nap 24 órájában agyalok, hogy mit kellene, és hogyan. szerintem még álmomban is a mintákon kattogok :)
nem önszántamból tartottam szünetet, hanem cirka 3 hét betegeskedés miatt. most kissé nehezen veszem föl a fonalat, pedig mennyire pörögtem egy hónapja.

a hétvégén sok-sok dicséretet kaptam a családtól, mindenki megcsodálta a Mama-táskát. most épp készül egy ilyen, másik anyagból.

ma reggel pedig kész lett a kis tréfás pikk-pakk tárca, amin a kedvencem a csukott szemmel vezető rókafi :D jól elpepecseltem vele, de nyilván az első próbálkozás mindig lassabban megy.

íme a végeredmény

izgatott

jajj, mint egy kisgyerek karácsony előtt. úgy érzem most magam. hatalmas nagy öröm dolgozni ezen a táskán. én már látom, hogy mi lesz a végeredmény, de még itt-ott a gombostűk tartják. el kell dolgozni még néhány egyenetlenséget. számomra gyönyörűséges. egészen új formát kapott, mégis az anyag, ami emlékeket ébreszt. ilyen szép anyagot egyik boltban sem árulnak...

és annyira jó lett a fazonja, hogy a többi gyönyörűséges anyagomból tutira fogok még készíteni néhány példányt :) például ebből:

vagy ebből:

esetleg ebből:

táska felújítás folytatódik

ma érkezik a Mama táskájához az új fül. végül fából találtam olyat, amit el tudok képzelni.

az eredetihez hasonlót se találtam. picit szeretnék változtatni a formán és kerül bele egy kis merevítés.
a bélés anyagból pontosan ugyanazt a színt keresem, de a boltban, ahol lett volna épp nem volt belőle.
addig is forgatom a lehetőségeket a gondolataimban. jó dolog a tervezgetés is :)

ajándék

kedves barátainknak pár héttel korábban született meg a kislánya, mint Lukács. készítettem a kicsi lánynak egy játszó kockát, csak úgy, szeretetből. és mert szerettem volna kipróbálni :)
az ötlet nem az enyém. Lukácsnak vettem egy hasonló fiúsat Anzixtól. nagy kedvenc. csörög, színes, tele van birizgálható fülekkel.

Mama táskája

gyerekkorom óta ismerem ezt a táskát. Mamáé volt, az Ő bevásárló táskája. ha rágondolok, mindig jó érzés tölt el.
két és fél éve már, hogy gazdátlan, azóta többször is összetalálkoztunk a házban. aztán valahogy szem elöl tévesztettem és azóta motoszkál bennem, hogy elkérem, ha megtaláljuk.
most, hogy újra otthon voltunk és beugrottunk Papához, Kereszt megkereste nekem. ott lógott a spájz szekrénygombján. és elhozhattam. boldogság.
felújítom, és én is megyek majd bevásárolni vele.

kiderült, hogy Mama varrta. nem is tudtam eddig.
már szétbontottam, alaposan kimostam, teljesen megújultak a színek a mintán. a bélés nagyon elhasználódott, de ugyanolyan lazac színű anyagot veszek majd bele. sajnos ilyen táskafület nem találtam még. az eredetiből az egyik teljesen jó, a másik viszont több helyen eltört, össze van varrogatva. lehet, hogy kap egy szép fa fület.

mai virágos táska Virágnak

nem tűntem el, csak nem mindig alakulnak úgy a napok, hogy új projektbe tudnék fogni. már napok óta nyomaszt, hogy nem készült semmi. pedig az utóbbi hetekben beszerzett anyagok mindegyike beavatva, kivasalva várják, hogy táskává avanzsáljanak.

mire hazaért kicsi lányom, itt várta a meglepi. az "aztaaaa" felkiáltásnál nagyon örültem. majd meglátta a mágneszárat és megkérdezte, hogy hol vettem a táskát :D ezt már nem nézte ki belőlem..

utókarácsony

talán már a tavalyi karácsony környékén is terveztem, hogy varrok egy tokot a Tomi kindle-jére, de persze lustaságból, meg "áááá, nekem az túl nagy falat" felkiáltással elmaradt. idén is.
most ez volt az elsők között az egyik elkészült darab.

táska, táska, táska

számomra ez a téma megunhatatlan és kimeríthetetlen. a meskán is sikerült beszerezni jó néhányat már. karácsonyra hárman is táskát kaptak tőlem. és magamat is megleptem természetesen. az egyik különösen a szívem csücske Anzix műhelyéből. és milyen csodás dolog az internet, nemrég rábukkantam a szabásmintájára. konkrétan azonnal nekiláttam az elkészítésének lepedőből :D Virike azóta azzal közlekedik mindenhová. megígértem neki, hogy elkészítem gyönyörűséges anyagból is.

de egy táska, nem táska. a net pedig a korlátlan lehetőségek tárháza. megtaláltam egy másik kedvencet is, amivel egyszer Norico ajándékozott meg :) pont kapóra jött, mert Virág szülinapi buliba hivatalos, ezzel lepi majd meg a barátnőjét.

tároló kreatív gyerekeknek

vagy akár felnőtteknek :) íme a beígért fotó.

kész

elkészült. hatalmas sikerélmény. a kisfiam rendelte. reggel már látta félkészen és nagyon boldog volt. persze a tesók azonnal megrendelték a következő két példányt :)

több napos agyalás, tervezgetés eredménye. izgatottan vártam a végeredményt. megérte a sok munka. fotó holnap.

nem tudom merre halad majd ez a hobbi, de jó, hogy van.

varrás

persze ezt nem a nulláról kezdem. régóta van varrógépem.

gyerekkoromban rengeteg ruhánkat Anya készítette. szerintem sokszor figyeltem, hogyan csinálja, mert szépen bekúszott a fejembe.

no és nálunk nem csak Anya tud jól varrni, hanem Apa is. Ő ugyanis mindenkinél jobban ért a varrógépekhez. az egy dolog, hogy profin kezeli, de még profin meg is szereli, mert ez a szakmája. szóval kódolva van nálam egy kicsit ez a dolog. és van megbízható varrógép műszerészem :D

idén karácsonyra az ajándékok nagy részét a meskáról szereztem be (támogassuk a kézműves ipart!!!).
közben rengeteget böngésztem, gyönyörködtem. főleg a táskák vonal tetszett meg. így elkezdtem próbálkozni és iszonyatosan élvezem minden percét.
kedves emberek révén gyönyörű alapanyagokra találtam, a kínálat határtalan, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek.

tanulni akarom a varrás minden fortélyát, tökéletesíteni akarom a tudást. alkotni, alkotni, alkotni, ezt szeretném.

tegnap egy próba darab várt, minden kiszabva, merevítve, levasalva. leültem este 9 körül és fél 1-kor néztem az órára. szívem szerint csináltam volna tovább, de gondolnom kell a többi feladatomra is.
rögtön egy bonyolult projektbe fogtam. már majdnem kész és gyönyörű :)

kreativitás a lételemem

világ életemben egy tervező és alkotó ember voltam. örökké kattogott az agyam, hogy mit lehetne, hogy lehetne. (például gyerekként családi újságot szerkesztettünk a tesóimmal és unokatesóimmal.)

a szüleimtől is ezt tanultam, mindketten alkotó, kreatív emberek, akik folyton bütykölnek valamit :)

ajándékozásnál mindig fontosnak tartottam, hogy ha volt rá lehetőségem, kézzel készített legyen. így kipróbáltam több technikát is. decoupage, mozaik, keresztszemes hímzés, makramé, gyurma, sőt marcipán. egy szekrény tele van már a sok alapanyaggal.

aztán olyan munkát találtam, amiben szintén elengedhetetlen az ötletelés. de ez mégsem az a fajta kézműveskedés, ami a gyerekek mellett próbálgathattam. amint visszamentem dolgozni, abbamaradtak az alkotó tevékenységek. fájó szívvel nézegettem az alapanyagokat, de idő hiányában kénytelen voltam beletörődni.

és ha mindez nem elég, van négy gyermekünk is, akik mellé szintén nem árt némi kreativitás :D
most, hogy a legkisebbel újra itthon vagyok, rögtön beindult nálam az alkotói ösztön. rengeteg dolog és rengeteg ismert és ismeretlen ember inspirál. nem a megkezdett technikákat folytatom, a varrás lett az új irányvonal.

alkotó kuckó születik

felszabadult a kreatív-dolgozó sarok a napfényes nappaliban. Simon műhelye beköltözött az ágya alá. és szinte ezzel egy időben inspirálódtam arra, hogy leporoljam a varrógépemet, ami évek óta lapul a szekrényben és néha-néha vettem elő nadrág felvarráshoz. persze ilyenkor nagy nyűglődés közepette, mert egy nagyon nehéz gépről van szó és mivel általában csak a nagy étkezőasztalon tudtam  munkálkodni, mindig útban volt. muszájból varrni, nos az egyébként sem túl szórakoztató.

farsang hetén történt. Virággal kitaláltuk, hogy ceruza lesz, amihez el is mentünk beszerezni az anyagot. rá voltam kényszerítve, hogy újfent leporoljam a varrógépemet.
nos, a jelmez készítés közben elkapott a gépszíj. annyira felvillanyozott az alkotás, hogy csak úgy tolultak az agyamba az ötletek.

és itt jön képbe az a bizonyos sarok a két kanapé találkozásánál. pici, kihasználatlan kuckó, ahová jobb híján bedobtam egy kis asztalkát. és ahogy az asztalkákkal történni szokott, elkezdtek gyűlni rajta a lomok...

a gép természetesen nem került vissza a szekrény mélyére, hanem állandó otthonra lelt ott, ahol szívem szerint egész nap tudnék üldögélni. a gyönyörű ablak alatt, növényekkel körülvéve (csak itt léteznek nálunk a növények), hatalmas térben, a kicsi asztalnál. jó lesz nekem itt.