felszabadult a kreatív-dolgozó sarok a napfényes nappaliban. Simon műhelye beköltözött az ágya alá. és szinte ezzel egy időben inspirálódtam arra, hogy leporoljam a varrógépemet, ami évek óta lapul a szekrényben és néha-néha vettem elő nadrág felvarráshoz. persze ilyenkor nagy nyűglődés közepette, mert egy nagyon nehéz gépről van szó és mivel általában csak a nagy étkezőasztalon tudtam munkálkodni, mindig útban volt. muszájból varrni, nos az egyébként sem túl szórakoztató.
farsang hetén történt. Virággal kitaláltuk, hogy ceruza lesz, amihez el is mentünk beszerezni az anyagot. rá voltam kényszerítve, hogy újfent leporoljam a varrógépemet.
nos, a jelmez készítés közben elkapott a gépszíj. annyira felvillanyozott az alkotás, hogy csak úgy tolultak az agyamba az ötletek.
és itt jön képbe az a bizonyos sarok a két kanapé találkozásánál. pici, kihasználatlan kuckó, ahová jobb híján bedobtam egy kis asztalkát. és ahogy az asztalkákkal történni szokott, elkezdtek gyűlni rajta a lomok...
a gép természetesen nem került vissza a szekrény mélyére, hanem állandó otthonra lelt ott, ahol szívem szerint egész nap tudnék üldögélni. a gyönyörű ablak alatt, növényekkel körülvéve (csak itt léteznek nálunk a növények), hatalmas térben, a kicsi asztalnál. jó lesz nekem itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése