világ életemben egy tervező és alkotó ember voltam. örökké kattogott az agyam, hogy mit lehetne, hogy lehetne. (például gyerekként családi újságot szerkesztettünk a tesóimmal és unokatesóimmal.)
a szüleimtől is ezt tanultam, mindketten alkotó, kreatív emberek, akik folyton bütykölnek valamit :)
ajándékozásnál mindig fontosnak tartottam, hogy ha volt rá lehetőségem, kézzel készített legyen. így kipróbáltam több technikát is. decoupage, mozaik, keresztszemes hímzés, makramé, gyurma, sőt marcipán. egy szekrény tele van már a sok alapanyaggal.
aztán olyan munkát találtam, amiben szintén elengedhetetlen az ötletelés. de ez mégsem az a fajta kézműveskedés, ami a gyerekek mellett próbálgathattam. amint visszamentem dolgozni, abbamaradtak az alkotó tevékenységek. fájó szívvel nézegettem az alapanyagokat, de idő hiányában kénytelen voltam beletörődni.
és ha mindez nem elég, van négy gyermekünk is, akik mellé szintén nem árt némi kreativitás :D
most, hogy a legkisebbel újra itthon vagyok, rögtön beindult nálam az alkotói ösztön. rengeteg dolog és rengeteg ismert és ismeretlen ember inspirál. nem a megkezdett technikákat folytatom, a varrás lett az új irányvonal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése