a terv hetek óta a fejemben volt, de képtelen voltam belevágni. valahogy úgy vagyok én ezzel az alkotással, hogy ha van 20 percem, akkor inkább bele sem kezdek. vagy ami mostanában még jellemzőbb, hogy nem tudom, hogy mennyi időm van, mikor ébred fel a pici.
végül mégis több részletben készült el, és a végén jó sokat kellett bíbelődni a keretbe varrással. azt hiszem így is megérte a folyamat minden percét. menet közben rengeteget tanultam most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése