Vasváriban voltunk, gyerekkorom egyik meghatározó helyszínén, a varázslatos kertben, a titokzatos régi tornácos házban, a Bodnárka-lakban, amihez annyi-annyi szép élmény köt. én még most is olyannak látom, amilyen sok-sok éve volt, amikor virágzott, amikor tele volt élettel, szeretettel. a pókhálók, félig üres szekrények, sok-sok tárgy, ami másoknak értéktelen.. nekem megmelengette a szívem. volt, amit csak forgattam a kezeimben, aztán visszatettem a polcra. volt amit magammal hoztam és használom majd, emlékezve.
megmutattam a kicsi lányomnak, meséltem, ami eszembe jutott. és visszamennék, mesélnék, felidézném a sok történetet.
végig akartam fotózni a ház minden szegletét. tárgyakat, amikre emlékszem, de sok dolog már nincs is ott, csak a fejemben.
találtam kincseket - varrós dolgokat, anyagokat, alpakka merőkanalat, rézkilincset, kesztyűket, retikült, a régi varrógépben kézzel írott levélköteget, két régi széket, '72 óta a szekrényben lévő ruhát, ami olyan rajtam, mintha rám öntötték volna és Bodnárka varrta Anyának. és elhoztam a Bodnárka fürdőruciját, amit szintén magának varrt és igen menő szerintem :)
visszamegyek, mert kell. kell a lelkemnek. jó lesz még tovább emlékezni, bogarászni.
(jönnek majd képek is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése